ITT VAGYOK MEGINT
Itt vagyok
Megint megérkeztem
Ki tudja hányadszor már
Amit emléknek hittem
itt van újra
és
majdnem mind köröttem
A régi szekrény
cserepek vízipipa s miegyéb
Mily hatalmasak voltak régen
Ők voltak a Nagy Világ
S mikor létem tükrének
összetört cserepén kicsinyekké lettek
értük bennük s általuk
oly sok minden fájt
S most ahogy megérkeztem
miként említém
hányadszor már...
Ülve
ismét fölém növekedtek
s bennük van a sok múlt
az elmúló jövő
kopottan
mint a tarlós ősz
az elszálló határ...
Szemem
mint égbolt
minden szögében rám borul
Elszállt fecskék zsivaját hallom
ahogy a csend küzd a csenddel
s én ülök mélyükben
írván sírok...
Várva mi az
ami még átok csírája percemen
s ami miatt már
nem is sírok...
05. 10. 1. AA
1654 olvasás
Legolvasottabbak...
Cím |
Olvasás |
BORÍTÓ | 125114 |
A HOMOKÓRA MONOLÓGJA | 75220 |
AZ ÁLLATOK... | 2544 |
ILDINEK IGORNAK | 2481 |
A MÁSIK PART | 2379 |
CSARODA | 2211 |
KÍVÁNOM | 1882 |
HALÁL | 1853 |
KEZEIMMEL | 1819 |
ITT VAGYOK MEGINT | 1654 |