ITT VAGYOK MEGINT

Itt vagyok

Megint megérkeztem

Ki tudja hányadszor már

Amit emléknek hittem

itt van újra

és

majdnem mind köröttem

A régi szekrény

cserepek vízipipa s miegyéb

Mily hatalmasak voltak régen

Ők voltak a Nagy Világ

S mikor létem tükrének

összetört cserepén kicsinyekké lettek

értük bennük s általuk

oly sok minden fájt

S most ahogy megérkeztem

miként említém

hányadszor már...

Ülve

ismét fölém növekedtek

s bennük van a sok múlt

az elmúló jövő

kopottan

mint a tarlós ősz

az elszálló határ...

Szemem

mint égbolt

minden szögében rám borul

Elszállt fecskék zsivaját hallom

ahogy a csend küzd a csenddel

s én ülök mélyükben

írván sírok...

Várva mi az

ami még átok csírája percemen

s ami miatt már

nem is sírok...

05. 10. 1. AA

Legolvasottabbak...