Főoldal  >>  Versek
 

CSARODA

 

... te árvízverte Szentség!

Hat-hétszázlelkes ékszer

a füvek szelídségébe lapúlva.

Szégyenlem, mikor

véled együttérezni

bátorságot veszek.

Mert mondom bár,

de tán mégsem igaz,

még akkor sem,

ha öngyilkosként,

őrülten-holtan

megújuló lábaid elé

vetném magamat...

 

Kimegyek éjjel,

és nézem szép templomodat,

melyben,

én látom, ott lakik még

a régi Isten,

aki mosolyogni tud,

és olyat álmodok rólad,

amiért

érzem-hiszem:

érdemes od`adni magamat.

 

Csaroda 2003. 10. 04.



1999 olvasás

Legolvasottabbak...

Cím

Olvasás

BORÍTÓ
119825

A HOMOKÓRA MONOLÓGJA
74842

AZ ÁLLATOK...
2316

ILDINEK IGORNAK
2229

A MÁSIK PART
2122

CSARODA
1999

KÍVÁNOM
1684

HALÁL
1636

KEZEIMMEL
1606

ITT VAGYOK MEGINT
1453