KEZEIMMEL
Ezekkel a kezekkel
az élet után nyúlva
markoltam egykor
emlőjét anyámnak,
s mikor tikkadt nyári délután
terhemmel
a kiskocsit maga után húzta,
ezekkel - még akkor kicsiny
összecsókolt, drága kezekkel
intettem az eltűnő falunak.
Ezekkel a kezekkel
fogtam papírt, ceruzát.
Az első ákom-bákom
fájdalommá nőtt azóta,
s mikor futok a lap-mezőn,
fölöttem megáll a Nap delelőn,
s számolom, számolom,
hány szál virág a bokréta...
Ezekkel a kezekkel
emeltem tőrt magamra...
Ha már erőmből másra nem jutott.
Szidom is azóta s vicsorgok,
ha nem érhetem el
e tehetetlen kezekkel
a messzeséget, honnan
sok csillag rám ragyog.
Ezekkel a kezekkel
a szépet keresve
nyúltam oda, hol a
világ szemében minden csak piszok...
Tovaillant, messze jár...
mégis szívem sajog,
ha ezekkel a kezekkel
két ártatlan fejet
megsimogatok.
De!
ezeket a kezeket
emelem az égre,
híjva a Semmit fáján,
mert már az is elveszett...
És mosom fejem, lábam:
kezemet kezemmel...
Ezekkel a kezekkel
egész életemet.
Kezek.
Száraz, sovány, erőtlen,
eres kezek!
Kiért vívjuk e harcot:
ti énvelem
s én tiveletek?
Ám, csak gyertek kezek!
Keresni gazban, piszokban,
hogy legyen mit utána lemosni.
Minden kéz sorsa ez,
s ez az igazi.
S ha majd velünk perel, emelkedjetek fel
az egész világnak mutatni:
Tisztán imádkozni
- csak bűn után lehet.
1819 olvasás
Legolvasottabbak...
Cím |
Olvasás |
BORÍTÓ | 125114 |
A HOMOKÓRA MONOLÓGJA | 75220 |
AZ ÁLLATOK... | 2543 |
ILDINEK IGORNAK | 2481 |
A MÁSIK PART | 2379 |
CSARODA | 2211 |
KÍVÁNOM | 1882 |
HALÁL | 1853 |
KEZEIMMEL | 1819 |
ITT VAGYOK MEGINT | 1653 |